Párkányban, /Stúrovo/ ez az alig 10 ezer lakost meghaladó Duna parti kisvárosban, az egykori Esztergom vármegye peremvárosában szinte megállt az élet a II. világháború utáni határmódosítás után. Az 1960-ig járási székhelyként működő központi település, a 25 km-es körzetben szétszóródó színtiszta többségében apró magyar falvakkal, élte a maga csendes életét. A járási székhely megszűnésével az élet is lelassult, hisz az 50 km-re fekvő járási központ Érsekújvár városa nemcsak távol volt a délen lakóknak, de a lakosság nemzetiségi összetétele miatt, idegen is maradt az ügyüket intéző falusi embereknek.
Párkány város életében nagy változást hozott a 70-es évek iparosító politikája, amikor megépítették a Nyugat - Szlovákiai Papír-, és Cellulózgyárat. A városka ekkor veszítette el sajátos arculatát, s a falvak is lassan, de biztosan a kihalásra ítéltettek. A tömeges betelepülés, a többemeletes lakástömbök megváltoztatták a városka panorámáját. A múltnak egyetlen építészeti "őre" több kilométerre látszó Esztergomi Bazilika maradt. 2001-től, amikor a Mária Valéria híd újjáépült, újra szellemi központ is lett, az egykori királyi város.
S főleg azért is, mert Párkányban kulturális téren alig változott valami még az utolsó 20 évben is.
Turisztikai szempontból megváltozott a város élete, már ami a látogatásokat illeti. A 30 éve működő termálfürdő évente ezreket vonz e városba és környékére, melynek vonzereje, éppen a határ átjárhatósága által is megnövekedett, s az is fontos szempont, hogy itt a Duna kanyarban, ahol a Garam folyó torkol a Dunába, s a kovácspataki hegyek ölelik körbe a tájat, nagy lehetősége van a természet rajongóinak.

 Négy éve Párkány központját sétáló utcává változtatták, sajnos ezzel a parkolást nagyban megnehezítve. A város kulturális életében azonban alig - alig történik változás. Iskolái /alapiskola, gimnázium, kereskedelmi szakközépiskola,/, kis múzeuma, galériája lévén, a városka történelmi, társadalmi múltja még feltáratlan.
A LIMES - ANAVUM Regionális Kulturális Társulás 5 évvel ezelőtt kezdte el a regionális szintű történelmi konferenciák szervezését, azzal a céllal, hogy amit a hazai történelemkönyvek nem írtak meg, megismertessék az érdeklődőkkel. Akkor volt a győztes párkányi csata 320.évfordulója, s ez volt a témája is konferenciának. Olyan ismert történészek tartottak előadást, mint: Székely György professzor, Csorba Csaba történész, Csombor Erzsébet levéltáros, Horváth István múzeumigazgató. Az akkor és ott elfogadott MEMORANDUM-ban fogalmazódott meg az óhaj, hogy állíttassék Párkány központjában /háttérben az Esztergomi Bazilikával/ egy emlékmű a csata emlékére.
A Társulás felvállalta ennek ügyvitelét, és egy "újkori csatával" nemzetközi bevonással /mint egykor a török elleni kiűzés szervezésére összeállt keresztény hadak, /összefogással hozták létre ezt a mementót, amely a jövőre nézve legyen az összefogás jelképe is itt a még létező fizikai határok mentén Közép - Európa szegletében, az Európa Unió szívében, és hirdesse a jövő nemzedéknek, hogy a magyar nép nemcsak befogadó nemzet volt a történelem folyamán, de ha veszély volt, az összefogásra is mindig hajlandóságot nyilvánított.
Ez a nemes szándék vezérelte az ügyvivőket, amikor az egykori csata vezérét III. Sobieski János lengyel király lovas szobrát megörökítő mű tervét elfogadta a megvalósításra. Az emlékmű hűen kifejezi a csatában részt vevő nemzetek jelképeit is /zászlók/, és a csata veszteségei, tragikus kifejező eszközei is megjelentek a süttői márványkő talapzatában/ eltörött kocsikerék, szablya, stb/. A kő talapzaton, kimagaslóan álló bronz lovas szobor feliratán az ismert latin szöveget olvasható:"VENIMUS, VIDIMUS ET DEUS VICIT - Jöttünk, láttunk és Isten győzött".

Az emlékművet Győrfi Lajos püspökladányi szobrász készítette, akinek Magyarországon számos lovas szobra és egyéb sajátos stílusú műve található.
Az emlékmű felavatására 2008.október 24-25-én a 325. évforduló alkalmából került sor.
Az eredeti elképzeléstől eltérően nem a városközpontban kapott helyet, de a Sobieski utcán az e célra létrehozott parkban, a templommal szemben, s itt is a Bazilika háttérrel, méltó helye lett III. Sobieski János lengyel király lovas szobrának. Az avatás is nemzetközi szinten történt, mert ott voltak a legfőbb adakozók: a lengyel állam képviseletében Zenon Kosiniak Kamysz honvédelmi miniszterhelyettes, Szentiványi Gábor magyar külügyi államtitkár, és Dušan Čaplovič a szlovák kormány alelnöke, valamint Csáky Pál az MKP elnöke, Esztergom város képviselete és többszáz érdeklődő. A díszőrségben is ott voltak a lengyel, szlovák katonák, a Wysocki légió hagyományőrző katonái Budapestről, valamint a magyar lovas huszárok is díszőrséget álltak a szertartás alatt. A hálaadó szentmisén /mely része volt az ünnepségnek/ is a három nemzet egyházi képviselői közreműködtek, a főcelebráns pedig Székely János esztergomi segédpüspök volt.
A történelmi emlékművel jelt kapott a város és a térség a múltból, és utat mutat a jövőbe: hogy csak közös összefogással, erős hittel , tarthatja meg magát a nemzet a betolakodók, az
területet foglalók ellen. A legfőbb küldetése volt ez ennek a nagyszabású eseménynek, s erről szóltak a három nemzet szónokai is.
A város és a régió egy igen értékes, és jelentős művel gazdagodott, s jelentőségét nemcsak kultúr- turisztikai szempontból növelte, de mint Szlovákia első lovas szobra is itt áll e Duna parti kisvárosban.

                                                                                                                                           Dániel Erzsébet

 

Egy kisváros múltjának jelt adó, és a jövőbe mutató emlékmű - elkészült a
Párkányi csata emlékműve